ma egy kevésbé vidám téma kerül terítékre, a Mindenszentek, illetve a Halottak napja. 
sokan, sokféle módon megfogalmazták már, hogy nekik mit jelent ez a két nap. hallunk érveket, ellenérveket, ismerünk szokásokat, amik esetleg itthon furcsának tűnnek. nem is szeretnék ezekbe túlzottan belemélyedni, mások úgyis megteszik ezt - még akkor is, ha nem akarjuk. 
ma inkább azt mutatnám meg, hogy nekem melyik vers (mi más) fejezi ki legjobban azokat az érzéseket - nem csak a Halottak napján, hanem majdhogynem mindig - amik a hatalmukba kerítenek, ha a halottaimra gondolok. 
semmi meglepő sem lesz a költő-választásomban: József Attila :) viszont - szerintem - a következő vers-részlet nem igazán a halottakról szól, nekem mégis ők jutnak eszembe: 

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian (...)" 

Thomas Mann üdvözlése, igen :) Nem másolom be az egész verset, ellenben berakok néhány linket, ahol meghallgatható a teljes vers - akár szavalva, akár megzenésítve. 

Az első link Major Tamás szavalása:
https://www.youtube.com/watch?v=3gIo6DpA90g

A második link pedig az Én, József Attila c. musicalből Posta Victor előadása. (Nem igazán szeretem ezt a "megzenésítjük a verset" c. témát, de az Én, József Attila olyan katartikus élmény volt, hogy ez esetben hajlandó vagyok szemet hunyni a "nem szeretem" felett)
https://www.youtube.com/watch?v=qUJioJLH288

A végére legyen valami "klasszikus" Halottak napjás kép" is..