Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

Az élet egy örök körforgás. Megszületünk, élünk, meghalunk.

Állandóan ugyanazokat a felesleges köröket futjuk. Állandóan vágyakozunk. „Jaj, csak venne már észre a Pisti, nem is értem, hogy mit eszik ezen a lófejű Marin.” Mikor Pisti észrevesz, akkor jönnek is az újabb vágyakozások/aggódások: „Jaj, mikor visz már el randizni? Bárcsak elvinne moziba.”  „Mikor csókol már meg?” stb stb. Jön a következő kör: „Mikor jegyez már el? Még azt a lófejű Marit is eljegyezte valami szépfiú. ENGEM MIKOR FOGNAK?” „Nem leszek elég szép/vékony az esküvőmre, lefogyni, gyorsan!” Az esküvő után folytatódik a sor: „Mikor esek már teherbe?” „Jaj, csak legyen egészséges.” „Bárcsak fiú lenne.” „Vajon megmarad az állásom? Felveszik a gyereket bölcsibe?” „Bárcsak abba az iskolába járhatna a fiam, mint amelyikbe a lófejű Mari lánya jár.” „Mi lesz vele általános iskola után?” „Melyik egyetemre menjen? Bárcsak mérnök lenne belőle.” „Mikor veszi már el ezt a leányzót?” „Mikor lesz unokám?” „Csak nehogy olyan lófejű legyen, mint Mari öreganyja.”

Nem folytatom a sort, szerintem mindenki érti, hogy miről beszélek. Sokszor felmerül bennem a kérdés: nem felejtünk el közben élni? Nem felejtünk el közben rácsodálkozni dolgokra? Mondjuk én is bort iszok, és vizet prédikálok, mert ugyanezt csinálom én is. Te is. Mindenki. Az élet meg elsuhan…

Próbálkozunk, kapálózunk, teljesítünk, kettészakadunk. Aztán vagy van (jön), aki összeragaszt, vagy nem. Szerencsés az, akinek van. Akinek meg nincs, annak lesz. (Mondom én, az örök pesszimista.)

Állj meg. Pihentesd az agyad, a szervezeted. Különben nem fogod bírni. 

ma egy kevésbé vidám téma kerül terítékre, a Mindenszentek, illetve a Halottak napja. 
sokan, sokféle módon megfogalmazták már, hogy nekik mit jelent ez a két nap. hallunk érveket, ellenérveket, ismerünk szokásokat, amik esetleg itthon furcsának tűnnek. nem is szeretnék ezekbe túlzottan belemélyedni, mások úgyis megteszik ezt - még akkor is, ha nem akarjuk. 
ma inkább azt mutatnám meg, hogy nekem melyik vers (mi más) fejezi ki legjobban azokat az érzéseket - nem csak a Halottak napján, hanem majdhogynem mindig - amik a hatalmukba kerítenek, ha a halottaimra gondolok. 
semmi meglepő sem lesz a költő-választásomban: József Attila :) viszont - szerintem - a következő vers-részlet nem igazán a halottakról szól, nekem mégis ők jutnak eszembe: 

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian (...)" 

Thomas Mann üdvözlése, igen :) Nem másolom be az egész verset, ellenben berakok néhány linket, ahol meghallgatható a teljes vers - akár szavalva, akár megzenésítve. 

Az első link Major Tamás szavalása:
https://www.youtube.com/watch?v=3gIo6DpA90g

A második link pedig az Én, József Attila c. musicalből Posta Victor előadása. (Nem igazán szeretem ezt a "megzenésítjük a verset" c. témát, de az Én, József Attila olyan katartikus élmény volt, hogy ez esetben hajlandó vagyok szemet hunyni a "nem szeretem" felett)
https://www.youtube.com/watch?v=qUJioJLH288

A végére legyen valami "klasszikus" Halottak napjás kép" is..

hónapok óta vezetem ezt a blogot - saját magamnak. terápiás célzattal. sokszor van írhatnékom, előfordult, hogy teleírtam egy A4-es spirálfüzetet. ez az első nyilvános bejegyzésem. :) a régebbi bejegyzéseim közül sok nem lesz olvasható egyrészt azért, mert nem szalonképesek, másrészt már vagy nem aktuálisak, vagy túlzottan is azok. vannak felismerhető karakterek is. ezeket átszerkesztem. biztosan tudom, hogy a konkrét illetőknek lövésük sincs arról, hogy én bármiféle blogot is írok, de vannak bizonyos karakterjegyeik, helyszínek, mondatok, amikből felismerhetőek. személyiségi jogok meg blabla :) 

most arról fogok elmélkedni, hogy miért "jeges április" a blog. 

áprilisban születtem. mindenki tudja, hogy milyen jelzőket szoktak használni az áprilisra. rossz szokásom, hogy egy csomó verset ismerek, és majdnem mindenhez eszembe jut egy.. ez most is így lesz. /Osvát Erzsébet verse/